|
Jiszisz
2012. február 21.
Kaptam, de jó! :)
A hideg fogalma relatív...
+ 20 Celsius fok: A görögök felveszik a pulóverüket. (ha megtalálják) + 15: A jamaicaiak bekapcsolják a fűtést. (persze, ha van nekik) + 10: Az amerikaiak reszketnek a hidegtől, az oroszok a kiskertben uborkát ültetnek. + 5: Leheletünk már látszik. Az olasz autók felmondják a szolgálatot. 0: Amerikában megfagy a víz, Oroszországban sűrűbb lesz. - 5: A francia autók felmondják a szolgálatot. - 15: A macska ragaszkodik hozzá, hogy veled aludjon az ágyban. A norvégok előveszik a pulóvert. - 18: Oslóban bekapcsolják a fűtést, az oroszok a szezon végén utoljára utaznak a dácsára. - 20: Az amerikai autók nem indulnak el. - 25: A német autókat nem lehet elindítani, a jamaicaiak kihaltak. - 30: A hatóságok napirendre tűzik az otthontalanok kérdését, a macska a pizsamádban alszik - 35: Túl hideg van ahhoz, hogy gondolkozz. A japán autókat sem lehet elindítani. - 40: A svéd autók is felmondják a szolgálatot. - 42: Európában már nem működik a közlekedés, az oroszok még az után fagylaltoznak. - 45: Vannak még görögök? - 50: A szempillák megfagynak két pillantás között. Alaszkában a fürdőszobák kis ablakát fürdéskor bezárják. - 60: A jegesmedvék délebbre vonulnak. - 70: A pokol is befagyott. - 73: A finnek menekítik a Mikulást Lappföldről, az oroszok felveszik a füles sapkájukat. - 80: Az oroszok nem veszik le a kesztyűjüket még a vodka pohárba töltésekor sem. - 114: Az alkohol megfagy. Az oroszok kurva dühösek. 2012. február 11.
Általánosban volt nekem egy osztálytársam, név szerint T. Krisztián. (Napok óta retros gondolataim vannak, innen jött a suli, stb., szabad asszociáció, tudjátok.) És akárhogyan gondolkozom, egyetlenegy emlékem van vele kapcsolatban, pedig 8 évig jártunk egy osztályba, és huszonévig laktunk egy faluban. Ez azért döbbenetes, nem? Miért csak egy emlék? Nem igazán értem. Pedig sok minden történt a suliban, soksok vicces sztori, meg persze vicctelen vagy akár szomorú, de ezek szerint nem vele. Nem is tudok róla semmit, gyorsan megnéztem iwiw-es lapját, de attól sem lettem okosabb.
Tízórai, vajas zsemle, íztelen langyos tea, 6-os asztal, 5 ember. Asztalfőn én, jobbra mellettem B és E, balra előbb emlegetett alany, velem szemben P. Rágjuk a zsemlét, sztorizgatunk, fontos emberek vagyunk, főleg B és én. Erre Krisz barátunk valami baromságot kezd mesélni, ami se nem vicces, se nem szórakoztató, de mégis röhögünk, vagyis én csak röhögnék, mert a szám tele, már éppen foszló zsemlével és teával. B látja rajtam, hogy baj van, szól is Krisznek, hogy fejezze be, mert már sírok és megfulladok, de a marhája csak mondja, mondja, mondja. Persze nem bírom tovább, kirobban belőlem a visítás, és P-n landol a tízóraim nagy része, hatalmas sugárban lövellve a számból. Persze megint ki lettünk zavarva az ebédlőből.
Annyira látom magam előtt még az ebédló falán a posztert is, hogy beszarás. Elő is veszek egy régi naplót, hogy örüljetek. Hát nem is mondom! E-cigi függő lettem. :)
Egyik vendégem benzinkúton dolgozván, borzasztóan nehezményezte a nem lehet cigizni törvényt, melynek értelmében a 12 órás műszakot füst nélkül kell túlélnie. Beszerzett magának egy elektromos cigit, és vígan pöfékel, ha jól emlékszem most valami energiaitalos-mentolos keveréket.
Sikerén felbuzdulván, gondoltam most jövök én! Mivel nem számítottam sok jóra, beszereztem a bárhol fellelhető e-health nevű változatot. Potom 2000 Ft-ért. Az első órákban nem is volt gond, de aztán!!! Nem füstölt (nem gondoltam egyébként, hogy ez ennyire fontos), alig volt mentolízű, valamint egy jóízűen elfogyasztott füstadag után lemerült a drága, irány töltő. Nem sokáig bírtam idegekkel, gyorsan elvonultam www.ecigionline.com oldalra, és jól megvettem egy kezdőkészletet. Számomra is hihetetlen módon, semmiféle világvége érzés és hiány nélkül, egyik pillanatról a másikra megszoktam, úgyhogy most már negyedik hete ezt szívom. EGo fajtájú, NG tank porlasztóval, tökéletesen működik, csak ajánlani tudom!! Íz, bitang füst, mi kell még??? 2012. február 10.
Olvastam egy katasztrofális könyvet. A téma érdekelt volna (azért vettem meg), de a csaj írói vénája, mint olyan, teljesen hiányzik, szókincse abszolút nulla, az enyém nyilván jobb, a stílusom természetesen sokkal kifinomultabb, és én nem is vagyok író!!!!
A kérdés már csak az, hogy hogy a libatollba került kiadásra az a könyv?? Kapcsolatok, pénz, szereposztó dívány? Esetleg valami negyedik? Merakkor én is írnék egy könyvet. Kisalakút, sokoldallal, nagybetűkkel, hogy hamar teljen. Simán teleírok párszáz oldalt. Viszont. Az a baj. Hogy. Kapcsolataim nincsenek. Pénzem detto. A szereposztó díványhoz kevés a dekorativitásom.
Csak reménykedem, hogy a negyedik, eddig ismeretlen feltétel a befutó, és a nyertesnek rendelkeznie kell ezek közül valamelyikkel: - megnyerő modor (csak ilyenem van) - a közepesnél nagyobb mellbőség (igazi!) - csillogós szárú szemüveg - nagy fűszertartó és szakácskönyv gyűjtemény - holnap szülinapos barátnő Barátnő
Szerintem nyernék. 2012. február 6.
Hószakadás, földindulás, miért nem lehetett ezt karácsonykor??????
2 dolog nincs meg. Az egyik a partvis. Nem kicsi, hova tud eltűnni??? A másik a felmosófej. Vettem újat, mondtam embernek, régi kidobandó. Rendes ember, ki is dobta, de most nincs meg a másik. Minden tippet megköszönnék, hogy hol lehetnek.
Merugye a partvist simán pótolom porszívóval, de annyira, annyira, annyira szomorú lennék, ha négykézláb kellene felmosnom!!! 2012. február 5.
Lehet, hogy már láttátok, ha nem, nézzétek most: 2012. február 4.
Ma megint (már többedszerre) ufónak néztek. Nem azért, mert hirtelen tányérszerű lett a fejem, hanem mert "nem vagy fent fészen???? HOGYHOGY????". A sok kérdőjel a döbbent arcot hivatott bemutatni. Nem vagyok, nem is leszek, köszönöm. Iwiw bőven elég, és nem, nem zavar, hogy nem menő. Felteszek pár képet, megnézem a friss képeket, ha valakit valamiért el kell érnem, nagy valószínűséggel ott is el tudom. Ha meg nem , megoldom máshogy. Hogy ott nem lehet lájkoooolni? És? Egyetlen dolog zavar, hogy sok helyre már csak fészes regisztrációval lehet belépni, kommentelni. Enélkül azért még eléldegélek valahogy.
Amióta nem szalonban dolgozom (évek óta), most voltam először körmösnél, fura volt. 2012. február 3.
Tudjátok hogyan kell konyhát felújítani? Balról jobbra. :) Merugye nyáron ajtót cseréltünk, aztán (ez mondjuk véletlen) Vaterán talált gyönyörűséges függönyt ezerér nem lehetett otthagyni, januárban csodaasztal hat csodaszékkel, tegnap pedig elsőszámúszekrény. (Most elvileg a fűtőtest cseréje jönne, mármint balról jobbra, de nem nagyon lehet megoldani a korszerűsítést egyenként, így majd max jól megpucolom, hogy újnak hasson.) Másodikszámúszekrény leelőlegezve, hamarost hazaérkezik ő is. (Igen, nem az, hanem Ő.)
Egyébként (vagy ha szerinted hülyeség, akkor egyépként) szerencsés vagyok, hogy én nem utálom a nevelőapámat, sőt. 2012. február 2.
Szabad bejönni?Kérdem magamtól, és úgy döntök, hogy igen. Valami sugallat repült át a fejemen, hogy benézek ide, és lám, több, mint fél éve nem írtam egy betűt sem. Viszont még mindig vannak a blognak látogatói szép számmal, és nem csak véletlenül idekerült népek.
Jól vagytok? Mi igen. Vagyis igyekszünk, gyakorta össze is jön.
2011. július 11.
"Amikor elment, monoklija volt, ami tőlem eredt. Valamint terhes is volt, ami bárkitől eredhetett."
Nicolas Cage 2011. március 31.
Jajésjajésjaj!!! Hátmajdelfelejtettem!
Már nemcsak netes vásárló, eladó is vagyok. Vérprofi, és nagyon népszerű, na. Jó cuccaim vannak, nézz be. Van egy babakaja, amit a Törp nem fogad el, és felraktam azokat is, hadd vigyék. És akkor jön a nagyonokos potenciális vevő, és felteszi a következő kérdést: "Jó napot! Lenne egy kérdésem, bontatlanok?????????????"
Így, ennyi kérdőjellel. Nem azt írtam neki oda, amit gondoltam, legalábbis nem szó szerint. Nem kéne, hogy letiltsanak már az elején. Na jó, bevallom, nézem az Éden Hotelt. Igazából nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e, mindenesetre rendületlenül nézem. Most leírhatnám, hogy ki szimpi, meg ki nem, és, hogy ezmegaz, de minek? Viszont az, hogy miről szól, rejtély. Oké, dekoratív fiatalok beköltöznek az Édenbe, párt kell alkotniuk a bennmaradásért, a fődíj 25.000.000 Ft, az nyer aki a legtovább bennmarad, eddig értem. De mi a lényege??? Vagy mi lesz a nyertes titulusa? "A Legtovább Bennmaradó", "Mindenkit Túltaktikázó", "Leghosszabban Napozó, Ezáltal Legbarnább Gazdag Ember", vagy MI? Ötletek?
De mindegy is. A nap levezetésére teljesen megfelel. Csak nézni kell, figyelni nem, néha röhögni, hogy tényleg vannak ilyen hülyék? (vannak) Tisztelet a kivételnek. (Mondjuk Ádámnak mintha lenne agya.) A leg* mondjuk Horváth Éva. Sem beszélni nem tud, sem mozogni, ha pedig a kettőt együtt csinálja, oda sem merek nézni. Még kárt tesz magában. Csak nézd meg, 2 lemeze van: Vagy szembeáll veled, és úgy beszél, hogy közben széttárja a karjait, majd összefonja az ujjait. Ezek ritmikusan váltakoznak amúgy. Vagy pedig, akárcsak a kifutón, féloldalasan beáll, rogyaszt, és ringatózik. Még szerencse, hogy érdemi információkat nem nagyon közöl, úgyhogy amikor ő jön, pláne nem figyelek. 2011. március 16.
Mindenképpen úgy dagaszd a pizzatésztát, hogy ne keljen meg, majd valami csoda folytán a sütőd is bolonduljon meg, ergo meg se süljön a tészta, de a feltét kicsit kapjon oda. Úgy az igazi. A tojáslevesbe alig kömény is elég, legfeljebb legközelebb beleteszed a jelenlegiből kimaradtat is. Ha már ledaráltad a mákot a gubához, vedd észre, hogy nincs is kifli. Csináld zsemléből. Az íze ugyanolyan, mégis hiányzik a fíling. Végül pedig a cukorborsóleves az úgy készüljön, hogy mikor már nekiálltál (Sőt, gondolatban meg is etted.), észleld, hogy tulajdonképpen a cukorborsón kívül semmiféle zöldség nincs otthon, habtortánként pedig a jól megszokott daragombóc helyett - dara híján - tegyél bele csipetkét! És hogy miért csináld így? Hát, hogy kicsit hasonlíts rám.
Jó étvágyat! 2011. március 5.
Rég jártam erre. Sorry mindenkitől, aki keresett. Zajlott a minden, a blog volt az utolsó, ami eszembejutott.
Újabban netes vásárló lettem. Az első pozitív élményen felbuzdulva folyton lesek, nézek, írok, hívok, veszek-eladok. Nagyon megy ez nekem, és ráadásul még tetszik is. Volt olyan, ami nagyon kellett, és még postaköltséggel is majdnem 2000-el olcsóbb volt, mint a bolti ára. Szeretem az ilyet. Bár most éppen ott tartok, hogy minden második cuccról az jut eszembe, hogy ez nélkül nem lehet élni, de gondolom ez majd elmúlik. Ha meg nem, akkor maximum az uram majd elviszi dolgozni magával a klaviatúrát, és akkor nincs veszély. De nemcsak hasznos ám, nem. Vicces is, bizony. Olyan dolgokat árulnak az emberek, hogy hihetetlen. Kedvenceim: - Brendon, Ikea nagykatalógus, ami ugyebár egyébként ingyen van (ráadásul az egyik 2009-es) - használt cumi - combján elöl lyukas nadrág - 1 db villanykörte - levágott drót, villanykapcsolóval (utóbbi kettőt egy ember hirdeti) - "törött fülű, kicsit csorba teáskanna" (mint látható, idéztem a hirdetést) - 1 méteres gyertya, igaz már a harmadáig elégetve (újszerű az állapotmegjelölés...khmm) - kutyarágta lábtörlő
A teáskannán gondolkozom. Hátha mire ideér, össze is törik, és akkor legalább nem lesz rá gond. 2011. január 21.
Elolvastam a Titok című könyvet, úgy egy éve. Igazából csak egyszer, és nem tudtam (azóta sem), hogy jókat derüljek-e rajta, vagy gyorsan kezdjek el HINNI, és akkor máris minden rendben lesz. Mondogattam egy darabig, hogy újraolvasom, oszt meglátjuk mi a második reakcióm, de még nem értem el addig. Most b.nő olvassa, naponta hív érdekes fejleményekkel, mely szerint van pasija, és kőgazdag. Én el is hiszem, kérdés, hogy ő is el-e. Szóval a könyv szerint el kell hinned, hogy nem LESZ majd pénzed, mert azt akarod, hanem MÁR VAN. Tehát mindent megvehetsz, amit szeretnél, mert jut rá. Nem fogsz megérezni semminemű kiadást, ugyanis megengedheted magadnak. Na jó, ebben elkezdtem hinni. De nem egészen úgy alakult a dolog, ahogy reméltem. November, végszámlák. A gázra kerek egy 10-est kellett ráfizetni, a villanyra 41-et. Természetesen mindegyik után ott a 3 nulla. A villany nem azért lett sok, mert még a fürdéshez is áramot használunk, hanem mert tönkrement a hűtő, nem vettük észre, hónapokig ment a szerencsétlen kikapcsolás nélkül. Megcsináltattuk 12-ért (000), olyan jól sikerült, hogy elvitték a lomosok. December, karácsony. Nem részletezem, legyen elég annyi, hogy megettünk egy fizetést. Január, húúúú. Emberem kb. 30 óra vezetés után meghúzta a céges kocsit, önrészt nekünk kell fizetni. Végülis a pihenőidő egy hülyeség. Egy mentősofőrnek nem nagyon kell figyelni, ugye? Saját kocsi is beteg, első körben 20, de valószínű még van valami feltáratlan baja, ha az, amit sejtenek, akkor csak az alkatrész 30. Arról nem beszélnek, hogy a munkadíjat elengedik-e. Még nem volt rá példa, hátha mi leszünk az elsők. Valamint 3 év után rendeződni látszik öreganyám házának a sorsa. Kis falu, csatornázni tervez az önkormányzat. Ö.a. fizette is havonta szépen a csekkeket, aztán mikor meghalt, a CÉG nem engedte, hogy az ő nevével fémjelzett sárga kis dögöket mi adjuk postára. Mert majd szépen átírják a nevünkre, de nem lehet kettőre, csak egyre, szépen várjuk ki a sorunkat. Kivártuk. Elmaradás: 60. További: még két évig 13. Fejenként persze.
Tehát most itt tartunk, és azt hiszem, mégiscsak újra kéne olvasnom a könyvet, mert biztos nem jól értelmeztem valamit. 2011. január 9.
Különben meg jól itt volt a barátnőm Barátnőm, és rettenetes hámból kirúgás esete forgott fenn. Ugyanis ittunk kávét, dohányoztunk, megittunk egy üveg kólát, és ettünk mellé sok-sok chipset. Bizony, mert mi ilyen felelőtlenül tudunk mulatni. Ja, és ő lesz a Nagyfiam körösztanyja. Merugye mindenkinek megvan a maga keresztje. 2011. január 5.
Hol van az emberi butaság vége?? Kedvenc honlapomon a következő kérdést olvastam:
Hiszitek? Döbbenet. 2011. január 4.
Úgy döntöttem, hogy író leszek. Könyvet fogok írni. Fogom az összes gondolatomat, beledobálom egy edénybe, jól összekeverem, és valami drámai tragikomédiás mesét fogok kiadni. Majd ha nekiálltam, szólok, DE!!! Szerintem aki szeretné előjegyeztetni, az már most szóljon, mert hatalmas lesz rá a kereslet.
Ja, és mától Ákosomról, és hasonló dolgainkról az új blogomban olvashat a kedves érdeklődő.
2010. december 30.
Megint karácsony. Ami csak azért borzasztó, mert vannak dolgok, amik nem változnak, ha megőrülsz tőlük, akkor sem. Emberem rendelkezik egy, azaz egy darab testvérrel (innentől sógor), ebből adódóan egy, azaz egy darab sógornővel, valamint kettő darab, félig közös gyermekkel. Mindhülye. Én már jó előre, mondjuk úgy szeptember táján elkezdek aggódni, hogy úristen kinek mit vegyünk, mikor, hol és mennyiért, de mindig megoldjuk, veszünk, csomagolunk, viszünk szeretettel. Viszont ahogy múlnak az évek, egyre kevésbé szeretettel, mert folyton felbasznak a hülyeségeikkel. Idén sem volt másként. Karácsonyi ebéd, 23-án, természetesen, mi alkalmazkodunk pici gyerekkel, 2 munkahellyel stb. Vendégek átírva, megoldva, elnézéstkérve, miegymás. Lényegtelen. Szóval ebéd lezajlik, ajándékozzunk. Sógor rögtön szabadkozik, elnézést kér, ő ugye 2 napja jött haza, így hát az ajándékok kissé kapkodottak. Ej, hogy mi jutott eszembe, hirtelen nem mondtam ki, de két levegővétel után igenis kimondtam, hogy meg sem leptél, drága ember, ezt hallgatjuk 4 éve, de tudod, mi már novemberre mindent megvettünk, csomagoltunk, tároltunk, mert bármily meglepő is számodra, karácsonyra nem csak decemberben lehet vásárolni. Síri csend, nem vitatkozik senki. Következőket kaptuk: Törpi: 1 csomag lidlis pelenka, valamint egy akkora csörgő, hogy én is csak két kézzel bírom el, ha gyerek fejbeveri magát, tuti agyrázkódás. Én: egy cserepes virág. Ember: egy üveg habzóbor, továbbá EGY ANGYALKÁS BÖGRE!!!!! Ez utóbbit mikor megláttam, hirtelen tényleg bennemakadt a szusz, és azt gondoltam, hogy ennél már nincs lejjebb. Átlátszó celofánba csomagolva, úgyhogy nem bontottam ki semmit, minek idegesítsem magam pluszban. De tényleg. Később egy nyugalmasabb törpietetős pillanatban anyósom finoman közölte, hogy jaj, hát ők nagyon szegények, őket nagyon sajnálni kell, tegyek így. Hát nem. A nagyon szegényeket alapból nem hiszem el, okát ne firtassuk mostan. Én nem kerestem augusztus-szeptemberben egy fillért sem, táppénz már nem, anyasági, tgyás, családi még nem jött. Pénz kellett a dokinak, a szülésznőnek, tankolni ezerszer, kórházi cuccok, mikor hazajöttünk, egy raklap recept, jöttünk sírni??? Nem hiszem. Meg különben sem az ajándék ÁRA érdekel, hanem az, bassza meg a világ, hogy lássam abban a rohadt celofánban, hogy olyat vettek, ami nekem szól, aminek örülök. Ha van pénze, küldjön el nyaralni egy hétre a Bahamákra, de ha nincs, én beérem egy aprósággal is. Legyen az egy öngyújtó, gyertya, parfümutánzat, könyv, mittomén. De az emberemnek szánt bögrén nem tudok túllépni. Könyörgöm, a testvére!!! Látta valaha bögréből inni??? Én 5 éve élek vele, de nem nagyon. Szóval így telt idén az ünnep eleje. De azért szép pillanatok is voltam ám. :) Négy hónaposunk csillogó szemmel, tátott szájjal nézte a fát, majd amikor elétettem a pihenőszékben, legalább 20 percig beszélt hozzá. Hogy azt mondta-e neki, hogy jaj, de szép vagy, vagy pedig azt, hogy hát te ki vagy és hogy kerülsz ide, azt nemtom. És ma 4 hónapos a Törpimackóm, valamint tegnap volt 1 éve, hogy először láttuk ultrahangon az akkor 5mm-es csemeténket. Azóta összeszedte magát.
Utólag is BK mindenkinek! 2010. december 14.
Felkészülni, vigyázz, rajt! Reggeli SMS-ek buli után:
Most a szeretőd lettem, vagy több, vagy kevesebb? Sok a kérdés tudom, de jobb tisztán látni mindenkinek... Csak az volt kínos, mikor rajtakaptak a céges budiban, ahogy éppen kivered...
Igazából ez a kedvencem: Leszarom, hogy hol vagyok! Gyere értem! De csak azért, mert valami hasonló történt velem is. Kb. 5 évvel ezelőtt minden péntek-szombat bulizni kényszerültünk. Két diszkó között ingáztunk folyton, mindenki más-más okból. Egy nagyon hideg éjszakán a két parti közötti buszvégállomáson megrekedtem. Fáradt voltam, részeg, fáztam, és egészen biztosan szerelmi bánatom is volt. Úgyhogy megtaláltam egy Sándor nevű hajléktalant, akivel egészen jól elbeszélgettünk. Értelmes volt, tiszta, józan, csak éppen hajléktalan. Adott egy cigit, én vettem neki kaját. Egy fél kiló kenyeret, és valami töltöttkáposztakonzervet, aminek a tetejét behajlítva kanalat csinált, a mai napig állítom, ha nekem valaki konzervet ad enni, előbb jut eszembe kézzel enni, mint kanalat gyártani. Na mindegy. Telt-múlt az idő, és kezdtem aggódni, hogy el vagyok veszve. Úgyhogy felhívtam Laci barátomat, hogy azonnal szedjen össze, nem biztos, hogy a buszmegállóban vagyok, de talán. Laci rámlelt, a mai napig jókat röhögünk ezen. Aztán a Sanyi megkérdezte, hogy nem tudunk-e egy elárvult pincét, ahol meghúzhatná magát. De itt Laci erélyesen fellépett, és elcipelt. És milyen jól tette, mert amilyen szociálisan érzékeny vagyok ilyenekre, biztos megoldottam volna a dolgot. |